Room8/képek nélkül

20 éves voltam, amikor egy őszi napon a barátomtól kölcsönkaptam fényképezőgépnek csúfolt digitális szappantartóját. Egyszer fotóztam vele. A következő 1 évben fejben fényképeztem. Elképzeltem milyen lenne, ha velem lenne egy valódi fényképezőgép. Állandóan kerestem a témát. Az érdekelt leginkább, hogy mi a szerepe az embernek. Miért és hogyan él. Miért és hogyan helyezkedik el a környezetében, és mi történik, ha egy új környezetbe kerül. De leginkább: mi a szerepe a környezetnek, és mi történik ha egy új egyént helyezünk bele.Válaszokat akartam, így elkezdtem fényképezni… Ennek éppen tízenhat éve.

És a téma még mindig kifogyhatatlan.Továbbra is az hajt, hogyan lehet kompozícióba foglalni a tér és az egyén egymásra hatását, és annak változásait. Nagyon érdekes és sajátos felülete e témának két ember egyesülése. Ekkor a két egyén közti szinergia hatással van mindenre ami kettőjük új környezetét alkotja.

8 évvel ezelőtt találtam rá az esküvőfotózásra, ami új motivációt adott témámhoz. Az alkalmazott fotográfiát kellett összeegyeztetnem saját utammal. Nem mást és másképpen akartam csinálni. A témám határozta meg a kifejezés módját. Ahhoz hogy kifejezhessem azokat a pillanatokat, amikor egy adott helyen és időben két élet összekapcsolódása valami újat egy addig nem tapasztalt környezetben hoz létre, el kell engednem minden az esküvővel, az esküvőfotózással kapcsolatos konvencionális elgondolást. Azóta is nagyon izgalmas utazás ez…