Room8/képek nélkül

…és egyszer csak lenyűgöz a kép, amiben azt érzem, valami más is jelen van annál, mint amit a szemem látni képes.
amikor valaki más formában jelenik meg, mint ahogy tapasztalom. talán pont annak, aki valójában. lenyűgöz ennek a dolognak az egyszerűsége. lenyűgöz az érzés, ami azt mondja: ‘ez a valami bármikor megtörténhetne, vagy megtörténhetett volna.’ Nem kötődik időhöz és térhez sem.
lenyűgöz már azelőtt, mielőtt megnyomom a gombot. lenyűgöz egy egész napra. lenyűgöz mikor leülök a laptop elé szerkeszteni a fotót.
lenyűgöz amikor átnyújtom annak, aki szerepel rajta.

az egész akkor kezdődött, amikor egy őszi napon a barátomtól kölcsönkaptam fényképezőgépnek csúfolt digitális szappantartóját. Egyszer fotóztam vele. A következő 1 évben fejben fényképeztem.
Elképzeltem milyen lenne, ha velem lenne egy valódi fényképezőgép.

2 év múlva a filmre való fotózás és a laborban töltött idő tette anyaggá, azt ami addig belül maradt. Ez adta meg számomra az igazi értékét a fotózásnak.

Majd elérkezett az útválasztás ideje:
A képalkotásban mindig az ember misztikuma, a környezetével és egymással való kapcsolata vonzott. Szabó Ivett mutatta meg számomra az esküvőfotózás lehetőségét, akinek nagyon hálás vagyok ezért.

Az esküvőfotózás hozta el számomra azt az embert, akire vártam azt megelőző életemben. Kingát. Akivel együtt fotóztunk esküvőt, vágtunk bele kalandokba, alakítottuk ki közös életünket, alakítottuk ki a RooM8-et.
Akinek köszönhetem a legtöbb támogatást, facebook postot, inspirációt és soksok munkát.

és egyszer csak eljött az idő, hogy nevet válasszunk:
de miért RooM8?
A történetben szerepel egy nyitva hagyott ajtó, egy fekete macska és egy régi családi történet. Szivesen elmeséljük nektek, ha találkozunk.

Az esküvői fotózásban azóta is igyekszem folyamatosan megújulni. Alázattal, éberen jelen lenni.
2013-ban szerencsém volt elnyerni az EISA – Pillanart év esküvőfotósa I. díját a 8 🙂 kategória egyikében.
A zsűri tagjai között ott volt Vancsó Zoltán is, akinek a képei talán a legnagyobb hatással voltak rám, már a kezdeti évektől fogva. Nagyon hálás vagyok neki a rengeteg inspirációért.

és egy pár szót a jelenlegi magamról:
Nyugodt természetű embernek tartom magam, aki szereti megteremteni a dolgok lehetőségét és hagyni hogy megtörténjenek, aki szereti a természetet járni és óvni, aki kíváncsi a dolgok lényegére, szeret meditálni és hegyekre felmenni(idővel le is jönni:) Imádom a kosárlabdát, a bútorfelújítást, a téli balatont, Cseh Tamást és a Fat Fredd’s Drop-ot. Vonzódom a régieshez, a kortalanhoz, a megfogható anyagszerűhöz, a korlátokból kilépőkhöz, a tartalommal rendelkezőhöz.

Akik fotóstársként mindenben segítettek/segítenek nekem: Tacsánk Vera, Borsos Annamária, Ignácz Csabi, Vörös Dávid, Guillermo Badajoz.

Köszönöm a fotót Juhász Bencének.

Köszönöm Nektek, akik elolvastátok a történetünket, akik rám bízzátok képeitek elkészültét, szabad kezet adtok a képkészítésben, akik lehetővé teszitek, hogy a legtöbb dolog keresztül áramolhasson a fényképezőgépen.

Németh Dani